A tegnapi Uniós választások nagyon hosszú ideje (2006 óta) az első olyan téttel rendelkező országos választások voltak ami után a Főnök nem ünnepelhet felhőtlen örömmel. Persze nincs miért szégyenkeznie, a FIDESZ hozta a kötelezőt, ám az előállt helyzetben úgy tűnik, hogy nincs egyenes út a vezér önmagán túlmutató ambícióinak elérése felé. A következő napokban nagyon fontos hosszú távú döntéseket kell meghoznia amik meghatározzák majd nemcsak önmaga, hanem rendszere sorsát is. Ezzel párhuzamosan az átrendeződő ellenzék vezetői is lehetőséget kapnak, hogy olyan döntéseket hozzanak, amik valódi hídfőállások kiépítését teszik lehetővé és hosszú távon lehetőséget adhatnak valódi politikai tér megszerzésére. 

Orbán Viktor szűkülő mozgástere az európai eredmények tükrében

Az EP választások csak az első lépés. A pozíciók elosztását ennek függvényében fogják eldönteni az európai államok vezetői. Az egyik legfontosabb pozíció az európai bizottság (Europian Comission) az EU kvázi-kormányának az EU biztosok vezetőjének a személye, amit legalább 376 fős parlamenti többségnek kell megerősítenie. 

A háttérben zajló egyeztetések európai szinten is feszültek lesznek hiszen az eredményeket nézve látszik, hogy az EPP (Néppárt) és S&D (Szociáldemokraták) 40 év után először nem tudtak együttesen többséget szerezni így a tisztségek újraosztásához nagy valószínűséggel az ALDE (Liberálisok) esetleg a Greens (Zöldek) bevonására lesz szükségük, akik elutasítják a legnagyobb párt, az EPP csúcsjelöltjét, Manfred Webert. 

Bár végig a csillagok szerencsés együttállására bazíroztak, az eredmény végül úgy alakult, hogy a magyar kormányfő kezében nem maradt igazi nyerő lap ezekre a tárgyalásokra, hiszen: 

1. A populista áttörés elmaradt, és számszerűsítve is lehetetlenné vált az az eddig is valószínűtlen lehetőség, hogy az EPP (Néppárt) a szélsőségesekkel összefogva szerez többséget. 
2. Olyan európai eredmény született, hogy a parlamenti matekban nincs szükség a FIDESZre:
   • végül 17 lett a FIDESZ és a befolyása alatt álló EPP-s képviselők száma
     • 13 (Magyarország: FIDESZ+KDNP)  +
     • 1 (Románia: RMDSZ) +
     • 3 (Szlovénia: SDS + SLS)
   • 29 képviselővel többel rendelkezik az EPP (178) mint a második legnagyobb S&D (149) tehát a 17 képviselő elvesztése esetén is hivatkozhatnak arra, hogy ők a legnagyobb pártszövetség, így a bizottsági elnököt is ők jelölhetik
   • 437 képviselője van az EPP + S&D + ALDE szövetségnek, vagyis a 17 EPP képviselő nélkül is bőven meg van a 376 fős többségük 

Orbán tehát úgy ül le az asztalhoz, hogy pozíciója javarészt informális és az egyetlen lap a kezében az maradt, hogy a kampány utolsó hetében végig ellenezte ellenezte Weber megválasztását. És ez valószínűleg csak a kisebb gondja. A választás egyik igazán lényeges eredménye magyar választói szempontból az, hogy ha a miniszterelnök az EPP-ben akarja tartani a pártját, akkor a jövőben valódi kompromisszumokra kényszerül, hiszen egyelőre megszűnt a zsarolási potenciálja és ezzel a kemény politikai ereje. Választhatja a másik utat is, de az belátható távon mindenképp a perifériára szorítja és erőteljesen csökkenti befolyását, ami a NER erőforrásainak csökkenéséhez vezethet újabb kockázatokat teremtve. Orbán politikai sikerének egyik fontos oka volt, hogy Európában a hatalom centrumában lévők közt ül, miközben itthon korlátlanul keresztül nyomja a saját akaratát. Ez nem tűnik tovább fenntarthatónak.

Az ellenzék átrendeződésének lehetőségei és veszélyei

A magyar ellenzék szeme az őszi önkormányzati választásokon van, ahol valóban érhetnek el sikereket ha sikerül összehangoltan cselekedniük. A decemberi tüntetések óta erre komoly szándék látszik de a mostani felfordulás megkavarhatja az eddig a szokásosnál fegyelmezettebben viselkedő és kevésbé látványosan szerencsétlenkedő gittegyletet.

1.  A választók azokat a pártokat (MSZP, JOBBIK, LMP) büntették amelyekben az elmúlt két évben jelentős belső háborúk voltak, vagy valamilyen formában megalkudtak esetleg konspirációs gyanúba keveredtek a hatalommal. Végső soron ha valódi változást szeretnénk elérni akkor nem baj, ha ezeknek a pártoknak a csillaga leáldozik. Kevesebb párt, kevesebb széthúzás mondhatnánk. Azonban ahhoz, hogy ez elegánsan történjen a politikusoknak a saját ösztöneik ellen kell cselekednie. Mindenesetre meg van a határa, hogy mennyit hajlandóak engedni abból, amit eddig letárgyaltak mert kétségünk ne legyen, egy pont után ki fogják borítani a bilit és azt valahogy kezelni kell majd.
2. A DK négy mandátuma óriási meglepetés, ahogy az is, hogy vidéken is 20-25 százalékos eredményeket hoztak. Ez elsősorban Gyurcsány Ferenc háttérben maradásának, a párt határozott üzenetének és Dobrev Klára szerepeltetésének köszönhető. Ennek megfelelően azonban a DK óriási kockázatokat is rejt a NER ellenfelei számára. Lehet hogy másra készültek, de az eredmények tükrében meg kéne fontolni Dobrev esetleges Magyarországon maradását és előtérben tartását, hogy ne kerüljön megint rivalda fénybe a nemzet ripacsa. Gyurcsányról ugyanis többször is bebizonyosodott, hogy ügyes taktikus ám hasznavehetetlenül csapnivaló stratéga, aki egy kezével képes egy pillanat alatt szétzúzni azt a megegyezést, amin mindenki éveket dolgozott. Feri, légyszi most ne kúrd el!
3. A Momentum mint harmadik erő előretörése valóban fenyegető lehet a NER számára, hiszen itt olyan fiatal emberek kezdtek el dolgokat felépíteni, akik szemmel láthatóan értik a politika alapvetéseit. Fel kell készülniük arra, hogy a hatalom mindent be fog vetni ellenük és közben tartaniuk kell az irányvonalat amiben a rendszerben lévő feszültségek katalizátorai lehetnek. Néhány füstgránáttal és harcias retorikával elérték, hogy ők helyezkedtek a FIDESZ "valódi ellenségének" szerepébe, de még rengeteget kell tanulniuk. Végső soron rajtuk múlhat, hogy sikerül-e az önkormányzati választáson olyan pozíciókat szereznie az egész ellenzéknek, amiből később építkezhetnek.

Láthatjuk tehát, hogy mindenki kivár és a következő pár hónap izgalmas lesz a magyar politikai tér formálódása szempontjából. Ami most mozog abból látszik, hogy az úgynevezett végső siker, amiben a FIDESZ reménykedik, ami lehet Orbán 60%-a vagy Kövér László 80%-os álma még messze nem jött el, a rendszer nem taposta el a társadalmi ellenállást és az agymosó droid-sereg nem pusztította el a másként gondolkodást. Úgy tűnik nem mindenki érzi magát ebben az országban sértettnek vagy vesztesnek és a cselekvés kapui még nyitva állnak, ha élni akarunk a lehetőséggel.