Az alábbi bejegyzés a 2013 és 2018 között megrendezésre került Tű Fokán Művészeti Fesztivál szüneteltetésének okairól szól. Az írás azért kerül itt közlésre, mert a fesztiválnak jelenleg nincsen alkalmas felülete ilyen terjedelmű szöveg közlésére, és ésszerűbb egy már létező oldalon megosztani azt, mint újabb soha nem frissülő teret regisztrálni neki. A fesztivál filozófiája nem feltétlenül tükrözi az ezen a blogon megjelenő többi írás mondanivalóját, a blog azonban közösséget vállal és teret ad annak, amit a fesztivál mindig is képviselt.
A Tű Fokán Művészeti Fesztivál életem egyik hihetetlenül izgalmas kalandja. Gyakorlatilag az eleje óta részt vettem benne, ott voltam amikor formát adtunk neki, sőt a 2016-os összeomlás után két éven keresztül az én kezembe került a működtetése. Egy könyvet tudnék megtölteni a tanulságokkal és tapasztalatokkal, a mesékkel az anekdotákkal, és a fogcsikorgatva végigtolt hónapokkal amik lehetővé tették, hogy ez a Don Quiote vándorcirkusz újra és újra létrejöjjön. Gyakorlatilag mindig széllel szembe mentünk. Ez hozta a báját és az állandó bizonytalanságát is a dolognak. A lelkiállapot amiben működnünk kellett az sokszor szürreális volt. Sosem tudtuk előre mi fog történni de biztosak voltunk benne, hogy meg tudjuk oldani, mert meg kellett oldanunk. Mindig.
A dolog java része infrastruktúra management volt. A fesztivál mind a két helyszíne, maga Cserhátszentiván is, de különösen Garáb őrületes kihívásokat tartogatott. Víz, áram, komposztbudik, étkeztetés, kocsma, ezt mind a semmiből kellett létrehozni. Mindeközben fenntartottunk egy kísérletező és különleges zenei és közösségi programsorozatot. Ehhez hihetetlen emberek kellettek. Olyan különleges, elszánt és a világra nyitott egyének akik képesek voltak beletenni a saját energiájukat mert hittek benne, hogy amit csinálunk azáltal a világ végső soron egy jobb hely lesz. Ez egy olyan projekt, amiből nem lett státuszunk nem lett pénzünk hanem adni próbáltunk valamit, mutatni egy víziót egy alternatívát arra, hogy milyen lelkiállapotban is lehetne létezni.
És az az igazság, hogy most egy kicsit elfogytunk. Egyrészt elfogytunk mi a szervezők. Sok oka van annak, hogy miért, ki hol indult el másfelé és ki hol kötött ki. De 2018-ra megrendült a váz, amire építkezhetünk. És elfáradtak azok az emberek akik ezt újra és újra megépítenék. Teszem hozzá, hogy nemcsak nálunk, hanem több helyen is ahol hasonló emberi léptékű projekteket akartak megvalósítani. Úgy tűnik, hogy ez a ritmus nem vonzó itt és most, hogy valami hiányzik abból amit csinálunk. Hogy ennek a mindent elárasztó iparosított fesztivál termelés-e az oka, vagy egyszerűen a megváltozó szórakozási szokások azt nem tudnám megmondani. Biztos, hogy az emberek mindig is nyitottabbak voltak az instant élményekre, de mi tudatosan egy szűkebb réteget céloztunk meg azt feltételezve, hogy vannak akik hajlandóak beleinvesztálni az energiáikat egy több napos együttlétbe és igazunk is volt. Az egész Tűfokán élményt mindig ezt szem előtt tartva terveztük meg. Az eladott jegyek számán azonban az látszott, hogy ez a réteg lassan eltűnik. 2018 jegyeladási számai minden korábbit alulmúltak. Eljutottam odáig, hogy kimondjam ennek így nincs értelme.
Egyrészt nincs értelme rutinból megismételni az eddigieket. Pedig mi sem volna egyszerűbb, hiszen nagyon gyakorlottak lettünk és nagyon sok minden csípőből megy. Ennek ellenére sok munka és nagyon sok pénz kell ahhoz, hogy a gépezet működjön. Az állandóan veszteséges fesztiválnak legalább közelítenie kéne a nullszaldó felé, nem pedig újra távolodnia tőle. Nem tudom lejjebb szorítani a költségeket, így is nevetséges áron szerzek nemzetközi fellépőket és különleges magyar zenéket, de elfogynak a szívességeim és elfogy a levegő.
Másrészt ha folyton csak dolgozunk, akkor nem látjuk meg, hogy hol van a hiba. Lehet, hogy amit akarunk, annak nem a legjobb médiuma egy fesztivál? Lehet, hogy amit akarunk ahhoz valami egészen másfajta formátum és ötlet kell? Kicsit fájó szívvel jutottam arra, hogy érdemesebb hátra lépni egyet és átgondolni hogy mibe érdemes energiát rakni és minek van létjogosultsága. Ezért aztán 2019-ben a hagyományos formában biztosan nem kerül megrendezésre a Tű Fokán Fesztivál.
De azt is szeretném leszögezni, hogy már pusztán az én fejemben is rengeteg terv és ötlet kering, és hiszek benne, hogy újfajta és izgalmas projektek fognak kinőni abból, amit itt tanultunk. Az álom, az érzés, az emberi kapcsolódások lehetőségének megteremtése továbbra is változatlanul központi kérdés a fejemben. Hiszem, hogy csak akkor lehetünk igazán emberek hogyha valamilyen közösségben, vagy laza szövetségben működünk együtt. És csak azt tudom ígérni, hogy a jövőben is fogok olyan terek megteremtésén dolgozni, ahol ezt megtehetjük, és bízok benne, hogy 2020-ban újra találkozhatunk egy hasonló de mégis újfajta élmény keretében. Újra köszönök mindenkinek mindent! Ha tudtok nézzetek be Taliándörögdön július végén Lajoshoz és igyatok egy pohár jó Szent György-hegyi bort. Én ott leszek. A többit meg meglátjuk!
Erdélyi András
